"Close the kitchen"

A napokban azt gondoltam, hogy mostantól majd naponta írok ide egy rövidet, valami vicceset, mindenki jót röhög, hogy hahaha, néda milyen vicces dolgok vannak a Racka blogján... És akkor majd minden nap mindenki jókat röhög, mondja ezt a "néda milyen vicces dolgok vannak a Racka blogján dumát", én is egyre humorosabb leszek, egyatta poén lesz az egész Amerika.

Aztán inkább elkezdtem gondolkodni, hogy milyen kütyüt vegyek az amerikai pénzemet: hogy iPod, vagy iPad vagy még kisebb vagy még nagyobb valamit, és nem is írtam semmit, csak olvastam, hogy ennyi giga meg annyi dollár.

Akartam írni a szállásról, hogy ugye mi van most az inkubátór után, vagyis a visszaköltözés óta, ami már több mint egy hónapja megtörtént egészen más helyen, más módon, más népekkel élek. Aztán félbemaradt az is, mert jött ugye a vicces ötlet, hogy inkább kis vicceseket írok, kit érdekel, hogy hol lakok... De!

Pár napja, amikor ez a döntés végleges lett, történt itt egy olyan, hogy akkor mégis egy rövid tabló az új otthonomról.

A kéró neve az, hogy Pelikán apartment. Földszint, első emelet, második emelet. A földszinten a főnök, aki minden héten elköltözik, és jön helyette egy nagyobb főnök. Az elsőn mi, erről később részletesen, a másodikon az állandó főnök, az öreg Pelikán, aki mostanában már annyira majsztor, és hozzá annyira megiszik egy-két sört, hogy a csökkenő értelmes szavakkal arányosan a neve is redukálódott: öreg Pé, illetve legújabban csak Pé. Van a felesége a Katie, aki nem bizonyítottan szintén valami szeren van, mert állandóan remeg, ideges, és ugyanazt a szabályt szervezi tiszta erőből minden héten. Van a fiuk a Ned, akinek a szobájában, illetve egyáltalán a közelében erősen érződik, hogy idén legalizálni akarták New Jersey államban a marihuannát. És gyűjti a negyeddollárosokat. 

Egy másik második emeleti szobában vannak a törökök, akiket úgy mutatták be nekünk nagy örömmel, hogy megjöttek a magyarok. Van egy csaj, négyöthat faszi meg egy hajnyírógépük.

Az első emeleten vagyunk mi, egy szerelmespár, egy mexikói fickó, egy beach lifeguard haverpár meg a kitchen. Minden este tízkor az öreg Pé jön, és egyre érthetetlenebbül aszongya, hogy CLOSE THE KITCHEN!/KITCHEN!/CCHEN! ez azért van, mert egyszer valami hülye részeg (nem tudni, ki), elfelejtette kikapcsolni a sporhetot, és jöttek a tűzoltók. De reggel hétkor már megint jön, és OPEN THE KITCHEN! vagy nem mond semmit, csak kinyitja.
Kértem kölcsön a tök laza lifeguard elvtársaktól egy kábelt az iPodhoz, hogy föltöltsem. De én éppen indultam, az ismeretlen lány (néhány napja jelent meg) éppen sírt (amióta megjelent csak ezt csinálja), úgyhogy abban maradtunk, hogy majd, ha visszajöttem, átkopogok. Visszajöttem, átkopogok, semmi. Később hallok lépteket az szobájuk felöl/felé, na majd most, kilépek a szobámból, nem ők azok, hanem két rendőr. Ők is kopogtam éppen, pont úgy, mint én, de gondolom nenm iPod kábelért. Bár a végén nem derült ki, hogy miért... Úgyhogy el is aludtunk. 

Csakhogy, éjjel a Szöcske éppen megy a vécére, de ott éppen a szerelmespár veszekszik, ami megintcsak kb olyan megszokott, mint az, hogy az ismeretlen lány sír, csak ez nem néhány napja, hanem amióta csak itt lakunk. Az a baj, hogy a csaj orosz, és nem tud angolul, a faszi amerikai, és nem tud oroszul. És nem értik meg egymást bizonyos dolgokban. Na, ők éppen a vécében veszekszenek, úgyhogy kimegy a Szöcske, hogy majd megoldja valahogy, erre a teraszon (hajnali félnégy) az amerikai vizimentő kollegák éppen valami táskákat pakolnak ki az ablakukon keresztül. Megkérdik a Szöcskét, hogy mit csinál ő itt ilyenkor, ő megmondja a színtiszta igazat, el is hiszik, nem is kérdeznek egyebet. Ez a story. Ja, és a mexikói. Ő lakik még a mi szintünkön. Ő volt az elején a gyanús figura, mert amikor megismertem, szóval az első találkozáskor úgy mutatkozott be, hogy José vagyok, mexikói gangster, hard work, hard life. Aztán, most meg ő itt a legbékésebb figura.
Nagyjából ez. De szép a terasz, van kábeltévé, internet. Mikró meg frizsider a szobában, a clos the kitchen időkre. Vasárnaponként, amikor fizetünk, sosem értem, hogy a Katie miért nem vágja a kisújján a körmét...
Meg itt a szomszéd Rosie az egyik oldalról, a másikról meg a nemtom ki, aki úgy nevez, hogy Komrad, adott egy Bob Marley pólót, és ixox van tetoválva a nyakára. Még nen néztem meg, hogy melyik nyer.