Friday, July 20, 2012

Game room

A napokban újra beállt az ideális vizimentő időjárás: két napja nem láttunk napot, esik az eső, szakadnak a kábelek, üres a medence, biliárdozunk, és közben dől a lé. Sajnos, a rossz idő miatt a Comrad napi köszöntése is elmarad. Egyébként, minden este a sarkon lazul a másik szomszéddal, aki eddig minden beszélgetésbe benne volt, de még nem nagyon szólalt meg, csak piros kis dagadt arcával bólogat feszt, néha annyira, hogy becsukja a szemét. De biz ez így igaz, gondolja. Szóval, amikor hideg van, akkor ők sincsenek, pedig ők csak állnak, nem fürdenek, bikini, I'm freezing meg ilyenek. Talán azért hat rájuk is ennyira ez az idő, mert mindig csak az a téma (néha szavak nélkül, csak testbeszéddel), hogy push-push, vagy ha közelebb megyek, akkor push(i)-push(i), ami ugye kényelmetlenebb viharban, esőben, szélben. Azt kérdezgeti mindig, hogy csinálom-e itt, vagy hogy Szerbiában, vagy Oroszország vagy mi az, milyenek a push push lehetőségek, hisz-e még a fiatalság, van-e jövő... mármint a pushpush terén. Mivel, annyira érdekli, hogy itt milyen meg ott milyen, hogy néha már nincs kedvem válaszolgatni, amikor úgyis tovább kérdez, meg egyébként is úriember erről nem beszél. És akkor egyszer egy ilyen néhai alkalommal azt mondtam, hogy jöjjön el, és nézze meg. Azóta úgy fogad, hogy pushpush, aztán meg, hogy jön. I'm coming! Még nem tudtunk dátumot egyeztetni, de a tavaszt javasoltam neki, a párzási jellege miatt.
Amúgy bajban vagyok az időbeosztással, mert a Paco mostanában annyira mindenfélét mond, hogy mi mindent néz meg otthon, hogy van-e neki extra-fölösleg, például biciklija, mobilja, hétvégéje velem a három emeletes night clubban, albán barátjánál munka nekem, fülhallgató, jajj bocs, elfelejtettem, hogy jön a brother in low, kell neki a bicikli, let me think about a mobilról, az albánt föl kell hívjam, de utálni fog, mert szerbiai vagy...szóval, egyelőre semmi ajándék, de jó ez az igérgetés is, és legújabban mindehhez reggae szól egész nap, úgyhogy annyira positive vibration, hogy két tányér között kiterveztem előre négy évemet, a kontinensek kezdőbetűje, azaz ábécé szerint jön egyik a másik után. Na, mindegy a Comrad jön, meg időközben még kb egy hajó amerikai akar Szerbiába emigrálni, úgyhogy lesz itt üres hely, minimum a McDonaldsban és itt a sarkon a szomszédságban, ha valaki éppen ezt az irányt venné be...

No comments:

Post a Comment