Nem csak azért, mert itt ma volt az Independence Day US, és mindenki már délután 5-kor kiült a kisszékével az óceán-partra, hogy jó helyről nézhesse a tüzijátékot este 9-kor - igaz, volt aki 8körül már aludt, de jó helyen volt. Amúgy az atrakció itt Ocean Cityben, gyengébb koreográfiával indult, mint a dombosi újéves vagy a topolyai Tolerancia táboros, úgyhogy a Szöcskével mi végig se néztük, mert láttunk ár ilyen, nem ezért jöttünk, meg főleg nem azért, hogy elhaljon a nyakunk...Aztánmeg hirtelen tele lett az ég színes fényekkel, és bumm, kész.
Szóval, nem azért írok éppen ma, mert ez éppen ma volt, és ezért mindenki, akinek csak van, fölhúzta az amerikai zászlós bikinijét, fürdőgatyáját, papucsát, napszemüvegét, pelenkáját, amerikaifocilabdáját, törölközőjét, és mellé, ha érkezett, akkor gyorsan berúgott... Vagy csak crazy old guy volt, és egy kínai fazonú boltban megvett egy olyan amerikai zászló+talp elektronikus berendezést, amin ha megnyomta a gombot (miután a tarkómhoz nyomta) elkezdett szólni az amerikai himnusz, a zászló pedig hullámzott meg kattogott. Aszontam, hogy Great!Waving, singing. bravo! nemtom, értette-e, vagyis, hogy mondtam-e valami értelmeset, de tovább nyomta, és elsétált. Szép emlék lesz.
És azért se éppen ma írom ezt, mert a Joe-nak, a kollegának ma megjött az áram, a power egy hét után a házában. Itt ugyanis mostanában olyan viharok voltak, hogy egy-két fa kidőlt, egy-két városban nem volt áram egy hétig, és ezért, például a Joe egyik nap (vasárnap) telefonált, hogy helyettesítsük már legyünk szivesek, mert ő már nem aludt három napja, mert nincs áram, és ezért nincs légkondi, és ezért ő nem tud aludni, és így meg nem lehet dolgozni és élni se. Mától ő is újra jókat alszik, de előbb a mindenféle gépek nyomkodásával ünnepelte a függetlenséget.
Szóval, ez sem épp a legfőbb ok, de még a cím is átverés, mert az sem igazi ok. Egyik nap (kedden) nézem éppen az egyik alak hátát, amin egy sas meg egy amerikai zászló van, és semmi más. De annyira semmi más, hogy más rá se férne. Éppen nézem ezt a tele hátat, hogy ez aztán a patrióta, meg se mondom neki, hogy én itt egy szerbiai magyar gyerek éppen stekkelem haza az ő green dollárját... amikor ő odaúszik, hogy hauduing. Ebből, az lett, hogy én mondom, hogy így meg úgy (ahogy Kanizsán egy öregasszonytól tanultam), amire ő megkérdi, hogy német vagyok-e, mert az akcentusom miatt ő asziszi, hogy, vagyis hát szerinte én német vagyok hótziher. Mondom, hogy nó, én szerbiából vagyok, de actually Hungarian. Ő is. Ő is magyar. Nem is akármilyen, hanem egy igazi ötvenhatos escaper fia. Bárc(z)i. El is úszott onnan az amerikai zászlós-sasos hátával, nemsoká meg jött is a fiával, a Kennel, aki azt mondta, hogy Jó astét! Az öregapja éppen akkor tanította, mert fölhívták, hogy itt egy magyar. Hát, így a cím.
De, amiért ez itt megelőzi azt a sok mindent, amit le akartam már ide jegyezni, az az a dolog, hogy most egy hónapja, hogy fölültünk a NY-AC buszra a Szöcskével meg a két akkor még friss spannal, és aztán keződött minden. Már alig emélkeszem, hogy mi volt tegnap, de az első napok még mindig frissek. Itt már egy kis vihar meg ötvenhatos az új így néhanapján, de egyébként csak úgy múlik egyik nap a másik után.
No comments:
Post a Comment