Are here Serbs?

Megindultunk a New York(NY) - Atlantic City(AC) Greyhound busszal. Az a legolcsóbb. Gondoltam, nem esemesezek, ha már Amerika: van wifi a buszban. Nem tudok kapcsolódni a Greyhound hálózathoz, de bejön még legalább tíz mrezsa. Olyan érzés, mint amikor Újvidéken keresgéltem a lakásban a lopható netet. Itt sem adtam fel, de mire bejött egy, már elhaladtunk a jeltől. Úgyhogy, küldtem haza egy smst, hogy minden rendben, útban vagyok Atlantic Citybe, a fiúk, akikkel jöttünk tudják a címet, ahol lakunk (fura, hogy nekünk nem mondta senki), úgyhogy kb két óra múlva az új otthonomban, ágyban pihenek ki a hosszú utat. Ez olyan szép, nyugodt sms volt, és a kollegák is olyan szépnyugodtan aludtak, hogy úgy döntöttem, ebben a nagy nyugalomban minek írjak a managernek smst, úgyis tudjuk, hogy hova megyünk...

Egy kb végtelen alagút vezet NY államból NJ államba. Én még a végtelen vége előtt elaludtam. Néha fölkeltem, sehol semmi, totális sötétség, éjszaka. kb 24óra után eljött az első éjszaka. Végre. Legközelebb arra ébredek, hogy a GTA vagy San Andreas vagy valami más lövöldözős-káromkodós játékban vagyok, mindenhol hatalmas világító föliratok, az utcákon magassarkós fekete nők dőlnek a falnak, egy limuzin fordul be éppen előttünk az utcába... Eszembe jutott az ügynökség reklámszövege: kaszinó, kurvák, kokain. Így körvonalazták ezt a munkát, vagyis a várost. Meg, hogy könnyű plussz-munkát találni, és állandóan buli mindenfelé: ludilo.

Fölrázom a többieket: ej ljudi,  Atlantic City ! Persze, már mindenki ébren,  éppen csak nem tud megszólalni a látványtól. Leszállunk a buszról.

Indulunk a szállásra, de a magabiztos kollegák elfelejtették a címet. Nekem ki van írva, meg van nyitva a googlemaps tab, merthogy ugye már leküldtem a családnak, hogy hol él majd a Jocika...minden. Totál föl vagyok készülve az új otthonra. Csak azt nem tudjuk, merre induljunk. Föl akarom hívni a manager Dragant, de kiderül, hogy ez nem az a szállás, amit a cég szervezett, hanem amit a kollegák privát szerveztek. Fasza. Utcai netlopás, googlemaps, odaérünk, kopogunk. Kijön egy álmos alak, Rajko kollega kérdi, hogy ARE HERE SERBS? Az mondja, hogy NO, és becsukja az ajtót. Na, akkor most hívjuk a Dragant. Mivel, nincs mobilunk amiről fölhívhatjuk, éppen jó, hogy kiesik a szomszéd ház ajtaján egy totál kész arc, aki bár beszélni már nem tud, de megérti mit akarunk, és kölcsönadja a mobilját. Dragan jön, a Tropicana előtt találkozunk. Ott még pár kurva meg limuzin, aztán a Dragan, berakjuk a táskákat, megállunk enni a Wawaban, ahol nyomkodni kell egy monitort, és szendvics lesz belőle, Nem finom, de érdekes. Meg tonhalas. Nem fogok éhenhalni, legalábbis ma még nem. Kaja közben kiderül, hogy nem AC-ben lakunk majd, hanem Ocean Cityben (OC). A házban nincs már nagyon hely, már mindenki itt van, csak mi nem. Na, azért még beférünk: fölmegyünk egy emeletesház padlásszobájába. Csöndben, mert már alszanak. Négyen. Meg jöttünk mi négyen. Összesen három ágy. A meglévők mindnyájan egy franciaágyon, mi osztjuk a maradék kettő nemfranciát. Annyi derült még ki aznap, hogy munka még nincs, szóval nem kell korán kelni.