No brain?

Amikor ezt kérdezte egy nap az étteremben a főnökasszony, az Olga, akkor azt gondoltam, hogy bazdmeg, most mosogatok itt neked, hogy legyen pénzem, de amúgy ne is bazmeg, hanem kabbe, nem is csinálom én ezt, sértegetsz itt, meg aztán, én persze nem mondok, semmit, most még azt se, hogy sorry, és megy minden tovább. Aztán a medencén ezen gondolkodtam, hogy azt is megmondta a Hédi, és ez is persze bevált, hogy "neha majd úgy érzed, hogy lenéznek, kihasználnak, úgy bánnak veled mint egy állattal...", de aztán rájöttem, hogy bár ez ebben a pillanatban igaz volt, de ebben a no brainben több is van. Gastarbeiter lettem. Egy elég krém változat, de mindenképp az. nem csinálok semmit, csak dolgozok, hazajövök, napi szokásos ezazamaz, és megint munka... közben, már kikapcsolt az agyam, blogot sem írok, leveleket se, és munka közben is néha csak úgy állok ott, mint egy semmi, és éppen fogok egy kést, előttem egy doboz, benne a chips, az emberek chipset akarnak enni, az Olga azt mondja, go get some chips, én állok a chipses doboz előtt, kezdóemben a kés, az emberek chipset akarnak enni, és akkor megkérdezi az Olga, hogy no brain.? Kinyitom a dobozt, nem mondom, hogy sorry, mer basszameg! Pedig, tényleg no brain, csak kuća poso...
Ez azért annyiban jó, hogy honvágy sincs, semmilyen vágy sincs, néha csak az a kérdés, hogy miért csinálom ezt, de akkor az a válasz, hogy észreveszem, hogy többnyire egy székben ülök, barnulok, az arcomon érzem az ocean breeze-t, és nem is vagyok igazi gastarbeiter, aki tényleg megkérdezhetné a térképen sem jelölt falu meletti barakkból, ami köré Tesco-t épít, az aztsetudja melyik országban. Akkor meg az idegesít, hogy ez még gastarbeiterségnek se gastarbeiterség, úgyhogy még azt sem mondhatom, hogy az. De aztán kapok egy kis valami finomságot, és leszazrom, minek gondolkozzak, no brain!