Pancake mix

Az egész út egyik fő előzménye-előidézője Kovács Hédi. Erről bővebben később. Most annyi, hogy pancake mix. „Két dolgot okvetlenül próbálj ki: Dunkin Donuts és pancake mix, vagyis abból palacsinta.” Megvolt. Mindkettő. A fánkot a Joe adta, a pancake...

A mosogató munkahelyem extra. Igaz, nincs szabadnap, heti 7 nap, végig állok, gyorsan, faster, faster...olyan igazitt, munkaféle munka, amibe ki is lehet fáradni. De ettől még nem extra. A főnökkel dolgozok együtt. Mind a kettővel. Így natúr, ettől sem extra, csakhogy ők (Paco és Olga, mexikói és fehérorosz) szintén J-1 vízummal kezdték egyetemista korukban, aztán most meg étterem, szerelem, éppen csak még kids not yet. Még ettől sem olyan halálextra, attól viszont igen, hogy Paco, a főnök-szakács minden nap valami új, vagy amerikai vagy mexikói specialitást specializál nekem ebédre (lehet, hogy ez még valami állati ösztön, hogy ilyen hálás vagyok a kajáért). No, ott volt a pancake. Éppen csak csoki van sütve a tésztába, illek megkenni vajjal tetejét, ami már eleve porcukros, aztán arra egy kis juharszirup, és hogy egészséges legyen, kérhetsz rá gyümölcsdarabkákat. Én ilyen ettem, remélem ezt kellett kipróbálni.

Itt dolgozik velünk még a Rosiem aki egy tipikus amerikai filmbeli hülye szomszédasszony tipus: feszt ugat, unalmas, ronda, kövér, és tényleg a szomszéd házban lakik. Meg a Mary. Ő laza. szeplős, amerikai, néha sexy, szeret nekem kávét főzni, de csak egyszer engedem neki, utána aszondom, hogy NO, THANKS, ,utána meg, hogy NO vagy hogy NO, NO, NO. Van még egy csaj, de ő csak néha van.

Egész nap 70’, 80’ évek jazz slágerek, és egyéb evergreen szerelmes dalok. Ez is extra. Amúgy, a Paco a legjobb informátorom, meséli a haverjai eseteit, és olyankor jókat nevetgélünk az embercsempészes, rendőrlefizetős, utcai lövöldözős, hamis papíros sztorikon. Gyorsan múlik ott az idő.